Menü
Magamról

Perge Juliánna vagyok

1966.11.30-án születtem, Nyíradonyban.

Nagy megtapasztalásokkal teli gyerekkort éltem meg, amiért nagyon hálás vagyok a szüleimnek és a testvéreimnek.

Gyerekkoromban sokat úgy aludtam el üres gyomorral, fázva, hogy egyszer legyek felnőtt és attól kezdve mindig melegben alszom és van mit ennem. Már akkor is tudtam, hogy van egy szebb jövő amiért tennem kell, hogy egy minőségibb életet éljek.

Csokonai Gimnáziumba jártam. Tizennégy évesen elkezdtem cselgáncsozni, ami az életem részévé vált, válogatott voltam. Ettől hatalmas nagy akaraterőt, kitartást, önbizalmat kaptam.

Alig lettem felnőtt, amikor rájöttem ugyanazt az életet élem, mint anyu és apu, mert ez a példa volt előttem. Ha ugyanúgy gondolkodunk, ahogy eddig gondolkodtunk; ugyanúgy cselekszünk, ahogy eddig cselekedtünk. Ahhoz, hogy a mókuskerékből kiszálljunk, először a gondolatainkat kell megváltoztatni, hogy a cselekedeteink megváltozzanak és ez által az életünk is megváltozik.

Folyamatosan kaptam a tapasztalásokat, de fogalmam sem volt arról, hogy ezek jelek, arra utalván, hogy változtatnom kell az életemen. Távol voltam önmagamtól.

Sikerült bevonzanom egy olyan férjet, mint az édesapám. Házasságunk gyümölcse Ivett gyermekünk, akivel ugyanolyan nehéz volt a kapcsolatom, mint az édesanyámmal addig, míg rá nem jöttem, hogy velem van a baj. Belekerültem egy csapatba, akikkel a Pünkösdi búcsúba elmentem. Ott jelenésem volt; hazajöttem, egy teljesen új életet élni, a láthatatlan világgal foglalkozni és rendet rakni Ön-magamban mert az Én életemért ÉN vagyok a felelős. Mindig ott vagyok a Pünkösdi Búcsúba a szent hely és az emberek miatt.

Elkezdtem a gyógyítást tanulni és gyógyítani, egyre jobban kiszélesedett számomra a láthatatlan világ, ami csodákkal telivé varázsolta az életemet. Megértettem a dolgok miértjét, abba hagytam a cselgáncsot és letettem a harcot. Rövid idő alatt tanítottam is, közel tíz évig jártam Erdély Országba. Ott volt egy egészségközpontunk, Nimród Fénye Egészségközpont. Aztán kaptam a következő jelet, New Yorkba kellett mennem, amit nagyon nem akartam. De aztán kis jeleket elkerülve kaptam egy nagy pofont és szedtem a sátorfámat, kimentem. A sorsunkat nem kerülhetjük el. Fél évi kemény munka megtapasztalások által úgy döntöttem, hogy elkezdem, amit sok-sok éven keresztül csináltam.   Kint igazolódott vissza, hogy a lelket kell gyógyítani. Ehhez az szükséges, hogy a bennünk lévő félelmeket, fájdalmakat, blokkokat, emberi kapcsolatokat megoldjuk és vissza térjünk önmagunkhoz. Ezért a lelki síkra összpontosítok a tanításaimban.  Két év kemény megtapasztalás után kaptam a jeleket, hogy haza kell jönnöm. Hálás vagyok Amerikának, ezen belül Brooklynnak a rövid időn belüli nagy fejlődésért.

Nagyon nehéz volt egy olyan kemény  környezet után ismét befogadni az itthoni energiákat. Mert minden fontos, minden számít. Nincs jó és rossz, az egész életünk egy megtapasztalás, hogy változnunk kell. Számomra ilyen volt a frontális ütközés, két daganatból való meggyógyulás stb.

Húsz éves vágyam, hogy legyen egy életközpontom, amelyet sikerült megvalósítanom Nimród Fénye Élet Központként.

Ma már „csak” Szer-Etek és Hálás vagyok; folyamatosan minden napom harmonikusabb, sikeresebb Szer-Etet-teljesebb, eredményesebb és csodálatosabb. Továbbra is folyamatosan dolgozom magamon. Eljutottam odáig, hogy aki hozzám fordul és kéri a gyógyítást, azoknál a vendég közreműködésével minden betegséget sikeresen meggyógyítunk. Hálával teli szívvel köszönöm életem minden pillanatát.

 

Debrecen, 2019.10.20.                                                                                     Perge Juliánna