Menü
Magamról

 

Perge Juliánna vagyok

1966.11.30-án születtem, Nyíradonyban.

Nagy megtapasztalásokkal teli gyerekkort éltem meg. Hatan voltunk testvérek, apám alkoholista volt, ütött vert bennünket, anyut is, állandóan dolgoznunk kellett, éheztünk és fáztunk. 

Tizenkét éves lehettem, amikor elváltak a szüleim; mi maradtunk a nagy házban, apu pedig a nyári konyhában. Ott bántott bennünket ahol tudott. 

Gyerekkoromban sokat úgy aludtam el imádkozva üres gyomorral, fázva, hogy egyszer legyek felnőtt és attól kezdve mindig melegben alszom és van mit ennem.

Csokonai Gimnáziumba jártam, mellette dolgoztam, hogy eltartsam magam. Tizennégy évesen elkezdtem cselgáncsozni, ami által hatalmas nagy akaraterőt, kitartást kaptam; segített a mindennapi feszültséget levezetni. 

Tizenhat éves voltam, amikor édesanyám nem bírta tovább és elhagyott bennünket. Ekkor öten maradtunk még otthon és én rendeztem a családot. 

Alig lettem felnőtt, amikor rájöttem ugyanazt az életet élem, mint anyu és apu mert ez a példa volt előttem. Ha ugyanúgy gondolkodunk, ahogy eddig gondolkodtunk; ugyanúgy cselekszünk, ahogy eddig cselekedtünk. Ahhoz, hogy a mókuskerékből kiszálljunk, először a gondolatainkat kell megváltoztatni, hogy a cselekedeteink megváltozzanak és ez által az életünk is megváltozik. 

Folyamatosan kaptam a tapasztalásokat, de fogalmam sem volt arról, hogy ezek jelek, arra utalván, hogy változtatnom kell önmagamon. Távol voltam az Isteni énemtől (belső hangomtól). 

Sikerült bevonzanom egy olyan férjet, mint az édesapám. Házasságunk gyümölcse Ivett gyermekünk, akivel nehéz volt a kapcsolatom, addig, míg rá nem jöttem, hogy velem van a baj. Hamar elváltam a férjemtől, később jött az élettársam, aki megtanította velünk a magyarok Istenét. Akkor sem volt fenékig tejfel az életem, ma már hálás vagyok Neki mindenért. Gyereket szerettem volna szülni, három év alatt hatszor vetéltem el, hétszer kapartak meg és volt egy mióma műtétem. A negyedik vetélésnél nagyon sok vért veszítettem; felülről láttam magam a kórházi ágyon, fény alagúton, fény folyosón mentem keresztül. Szó szerint meg kellett halnom, hogy újjá szülessek. A fénykapu előtt visszaküldött a Teremtő Isten, hogy kezdjek új életet mert a világ emberisége rám vár. Én, a harcos; ötödjére halott mérgezést kaptam, hatodjára ömlött belőlem a vér. Aztán belekerültem egy csapatba, akikkel a Pünkösdi búcsúba elmentem. Ott megjelent a Szűz Anya, üzent nekem. Hazajöttem, egy teljesen új életet élni, a láthatatlan világgal foglalkozni és rendet rakni Ön-magamban mert az Én életemért ÉN vagyok a felelős.

Elkezdtem a gyógyítást tanulni és gyógyítani, egyre jobban kiszélesedett számomra a láthatatlan világ, ami csodákkal telivé varázsolta az életemet. Megértettem a dolgok miértjét, abba hagytam a cselgáncsot és letettem a harcot. Rövid idő alatt tanítottam is, közel tíz évig jártam Erdély Országba. Ott volt egy egészségközpontunk, Nimród Fénye Egészségközpont. Aztán kaptam a következő jelet, New Yorkba kellett mennem, amit nagyon nem akartam. De aztán kis jeleket elkerülve kaptam egy nagy pofont és szedtem a sátorfámat, kimentem. A sorsunkat nem kerülhetjük el. Fél évi kemény munka megtapasztalások által úgy döntöttem, hogy elkezdem, amit sok-sok éven keresztül csináltam. Ott jöttem rá, hogy ez a tudás, amit képviselek, ősi tudás, amit egyelőre csak a magyarok tudnak béfogadni.  Kint jöttem rá, hogy a lelket kell gyógyítani, ahhoz hogy tudatosan éljünk és az Ősi Tudást előhozzuk magunkból. Ehhez az szükséges, hogy a bennünk lévő félelmeket, fájdalmakat, blokkokat, emberi kapcsolatokat megoldjuk. Ezért a lelki síkra összpontosítok a tanításaimban.  Két év kemény megtapasztalás után kaptam a jeleket, hogy haza kell jönnöm. 

Nagyon nehéz volt egy olyan kemény  környezet után ismét befogadni az itthoni energiákat. Mert minden fontos, minden számít. Nincs jó és rossz, az egész életünk egy megtapasztalás, hogy változnunk kell. Kapjuk a megtapasztalásokat, mert nem azt az életfeladatot csináljuk, amihez életenergiát kaptunk leszületésünkkor. Számomra ilyen volt a  frontális ütközés, két daganatból való meggyógyulás stb. 

Húsz éves vágyam, hogy legyen egy életközpontom, amelyet sikerült megvalósítanom Nimród Fénye Életközpontként. 

Ma már „csak” Szer-Etek és Hálás vagyok; folyamatosan minden napom harmonikusabb, sikeresebb és Szer-Etet-teljesebb. Továbbra is folyamatosan dolgozom magamon. Eljutottam odáig, hogy aki hozzám fordul és kéri a gyógyítást, azoknál a vendég közreműködésével minden betegséget sikeresen meggyógyítunk. Hálával teli szívvel köszönöm életem minden pillanatát.

 

Debrecen, 2018.04.03.                                                                                     Perge Juliánna